Köszönöm a köszöntéseket, a szülinap elég jól sikerült, hétfőn mindent ingyen fogyasztottam a bárban, kedden a csehek jöttek át paellás dínomdánomra óriástortával (két kép készült összesen, szerintem már láttátok őket), el akartunk menni bulizni, de aztán megint gyorsan rá kellett jönnöm, hogy nem otthon vagyok: kedden még Valenciában sincs szórakozóhely nyitva, csak a hétvégeken. Hát mit volt, mit tenni, áttettük szombatra, holott vasárnap dolgozom, de szombaton is csak éjféltől nyitnak ki a helyek (na meg Barcelona-Madrid meccs is volt 10-től), szóval elég későn is sikerült odaérni a környék egyetlen diszkójába, ahol már Lucia szülinapját is ünnepeltük. Épp jól éreztem magam, amikor megláttam a hotel törzsvendégeit (mondtam már, hogy minden áldott nap ugyanazok az emberek jönnek, nem?). Mondom Lucie-nak: „lefogadom, hogy két perc és itt lesz Juan”. (a főnököm) Na, ennek a diszkónak sok defektje közül az egyik, hogy üvegből vannak a falai (és azok, akik ismernek, tudják, hogy az ilyen helyek veszélyesek rám), két perc és feltűnt a főnököm. Törzsvendégek borulnak a nevetéstől, Lucia pánikban, úristen, hogy menekítelek ki innen, az én hibám az egész, ki leszel rúúúgva, pedig egy csehnek igazán értenie kellene, miért maradtam ott hajnalig és hogy amikor megláttam, hogy a szolnoki cég feltette az állást egy internetes portálra , megnevezve a követelményeket (jogositvány, saját autó, pénzügyi végzettség, felsőfokú spanyol), miért kuldtem el mégis ott is az életrajzom. Idézzük Kunderát:

Mi a lítost?

 A lítost más nyelvekre lefordíthatatlan cseh szó. Ha első szótagját hangsúlyosan és hosszan ejtjük ki, akkor egy kóbor kutya nyüszítésére emlékeztet. E szó jelentésének megfelelőjét hiába keresem más nyelvekben, bár nem tudom elképzelni, hogyan lehet nélküle megérteni az emberi lelket.

Egy példát hozok fel [....] a diák gyermekkorából: hegedűórákra járatták. Nem volt valami tehetséges, és a tanítója gyakran szakította félbe játékát, hűvös, elviselhetetlen hangon mutatva rá hibáira. A fiú megalázottnak érezte magát, és sírhatnékja támadt. De ahelyett, hogy pontosabban igyekezett volna játszani és elkerülni a hibákat, most már szándékosan követte el őket, mire a tanító hangja még elviselhetetlenebbé és dühösebbé vált, és a fiú egyre mélyebbre süllyedt a lítost-jába.

Mi tehát a lítost?

A lítost kínzó állapot, amelyet saját nyomorúságunk hirtelen felfedése vált ki. [....]

A lítost úgy működik, mint egy kétütemű motor. A gyötrelem érzését bosszúvágy követi. A bosszú célja elérni, hogy a partner éppolyan nyomorúságosnak mutatkozzék.