Hétfőn nem büntettek meg a táska miatt, mert aközben slisszantam be, hogy másokat büntettek (55x40x20 kerékkel!), magyar utaskísérők voltak az olasz gépen, senki nem ajánlotta fel, hogy leveszi a 12 kilós csomagom, ráejtettem a fejükre, itthon üres hűtő, ittunk kínai sört, jó volt, aztán kedden találkoztam az új tandemmel, Juannal, 39 éves háromgyerekes családapa, éjjeli bóklászás a napi három euróért teljesen elvadított kutyával a főút mentén, szerdán pofavizit Lucia által beajánlott vasalós melónál, de későbbi horchateríás állandó munka ígéretével, két hét és kezdés; reggelente idős bácsival ébredezés a kutyafuttatón, Cesar Millan könyv, aminek használható tartalmát egy oldalban le tudtam fordítani; jövő idő, imperatívó, a vizsga vészmadarai, két hét és intenzívben azt is; Roberto 2.-vel házi feladatból megterveztük a robotot, ami erőfeszítés nélkül sajáttítatja el a tuldajdonosával a nyelvet, Luciával lencsét főztünk, Paulinával (aki egyre hangosabban kiabál a férjével) kipróbáltuk a vadiúj kávéfőzőjét, amibe nem is kávét kell tenni, hanem egyentasakot, amit csak egy helyen lehet megvenni , azt is a városon kívül; Sharon elment, itt hagyta Chant, akit meg vigasztalgathatunk néhány pohárral, legalább ő iszik, Jangyeunnal még mindig csak egy vegetáriánus pizzára van kilátás; hétvégén anyóslátogatás, agrármunka trikóban, februárban lepirulás, két sör után kifekvés, vasárnap a menhelyen csapatszervezés, munkakiosztás.