Szóval beköltöztünk, Robertonak lett munkája, bár elég keveset fizet, így valószínűleg amint tudja, lecseréli. A lakás üresen állt előttünk, most örökölte meg egy idős házaspár – mármint az egész épületet három lakással és emellett még egyszer ennyit Sagunto egy másik végén. Idősek, de fiatalosak és erősek, a férj végzi az összes lakás körüli teendőket, ő állította össze a szekrényeket, szerelte be a világítást stb. Tehát amikor megérkeztünk, minden felújítás alatt volt, állt a por, mi meg fél pillanat alatt felvettük a női és férfi szerepeket, Roberto levitte a nagy szeméttel teli dobozokat, elvitte a létrát, én meg nekiláttam takarítani (rá kellett jönnöm, hogy a villanykapcsolók nem barnák, hanem fehérek – undi, mi?); másnap elment dolgozni, én meg elmentem bevásárolni, főzni... Már csak az hiányzik, hogy most beüljek a tévé elé, de mivel nincs tévém, kénytelen vagyok csak felidézni a kedvenc műsoraim, és azt megosztani veletek.
A reggeli showműsor annyiban merül ki, hogy az aktuális híreket celebek (vagy annak tűnő macák) kommentálják egymás közt. Tévé: “Felipe herceg és felesége, Letítcia a lelátókról szurkoltak a kosárlabda-válogatottnak.” Kommentek: “Letícián ugyanaz a ruha van, mint amikor 2009-ben elment arra a díjkiosztóra, arra a... melyikre is..? Ti emléksztek?” [lamentálás 10 percig a téma körül, majd valaki megérzi, hogy pörgetni kellene a műsort, új téma kell és:] “Szerintetek ki helyesebb a Felipe vagy Ricky Rubio?” [bejátszások a hercegről és a kosárlabda sztárról – meggyőződésem, hogy Ricky, de tényleg nagy orra van, Felipének meg hjaj, zöld szeme, mostmár én is együtt izzadok a celebekkel a kérdés megválaszolásáért].
Ebéd közben is híradó megy, de már kizárólag katasztrófák egymás után (itt szoktak lenni a repülő bikák is, akikről már korábban szót ejtettem), tűz van Portugáliában, árvíz Peruban, újra és újra ugyanazok a felvételek három napig, egy nő az utcát elöntő vízben elveszti az egyensúlyát és a busz alá sodródik, egy férfi (két nap múlva megtudjuk a nevét is: Juan Carlos és hogy három gyermek apja) halált megvető bátorsággal odasiet és kihúzza. Egy spanyol városban egy nő szabálytalanul bevág egy idős pasi elé, a kocsik összekoccannak, a nő utasa, egy fiatal férfi megy ki vitázni az öreggel: “Na, mi lesz? Lelő?” Az öreg visszament a kocsijához, elővette a puskáját és lelőtte. A nőt is.
Délután Roberto anyja átmegy az unokáihoz, át lehet venni az irányítást. Az Aprender Inglés egy angol tanulást fejlesztő csatorna, ahol tanárok csinálnak ilyen-olyan műsorokat (könyvismertető, kézimunka, mi zajlik egy sajtgyárban stb.), egy amerikai pasi (Richard Vaughan) találta ki az egészet, a saját módszerére épül az egész (aminek az alapja az ismétlés). Egyébként szerintem simán füvezni kell ahhoz, hogy egy felnőtt ember kis változtatással ugyanazt a mondatot ismételje. (“Ha én lennék a miniszterelnök, nagyon gazdag lennék. Ha én lennék a miniszterelnök, gazdag lennék, ezért sokmindent megvehetnék. Ha én lennék a miniszterelnök, sokmindent megvehetnék, mert gazdag lennék...”) De nem is ez az érdekes, hanem az a világ, amit felépített maga köré. Szóval vannak megvásárolható CD-i, könyvei, saját tévéadója (ahol maga is szerepel legalább 6 órát egy nap) és rádiója (ugyanígy). Sőt mi több, tudván, hogy a leghatékonyabb tanuláshoz anyanyelvi környezet szükséges, megvett egy falut (!), ahol a bolti eladóktól kezdve a fodrászig mindenki angoltanár, hogy a csemetéknek az országot se kelljen elhagynia nyelvtudáshoz vezető rögös úton.
Vacsorakor pedig az a program, hogy híres színészek, modellek stb. párban egymás mögött állnak, egy férfi, egy nő, egy pár előrelép és mindkét tagja elmond egy viccet (“Mit mond a barátnő? - Jaj, ez fáj! - - Mit mond a szerető? - Jaj, ez jó! - - Mit mond a feleség? - Jaj, már megint festeni kell a plafont!” Nyiihahhahahaa). Majd hártamennek, így jön a következő pár és elmondanak egy-egy viccet. Hátramennek, jön a következő pár...
