Valójában nem töltünk sok időt ébren. 9 körül kelünk, kettőkor ebéd, utána hjaj, szieszta, este 7 körül felébredünk, amikor már kibírható a meleg, utána meg már jön is a vacsora, nehéz az élet. Roberto bátyja azt mondja, most még ne is törjük nagyon magunk, hogy mást csináljunk, ugyanis augusztusban a spanyolok úgy általában nem dolgoznak, túl meleg van hozzá, és tényleg: a boltok több mint fele nem nyit ki, lehetetlen bármit is elintézni. Az ingatlanközvetítő is zárva van egész hónapban és nem tudunk lakást keresni, mert az interneten csak ennek a telefonszámát adták meg.

A bátyjáék voltak a kisbabájukkal (az anyuka fogadkozott, hogy ő ezt mégegyszer végig nem csinálja), aztán este látogatást tettünk a gyerekkórházba is, mert a másik unokahúga koraszülött lett, így még inkubátorban van és csak ablakon keresztül lehet megnézni. Volt ott egy fél kilós csecsemő is. (Segítség!)  Tegnap este pedig telefonhívást kaptak, hogy meghalt egy rokon, ma lesz a temetés, ide is többen átjönnek majd.

Emellett mindneki felajánl mindent, meglátták a régi típusú telefonom, majd adnak újat; segítenek lakást keresni, költözni; adnak biciklit, hogy legyen mivel strandra menni; amikor Barcelonában voltunk, Roberto másik bátyja felhívta Joant (ha valaki emlékszik rá két év távlatából: a szőke fiú a barcelonai képekről, akivel a báty egyébként egyszer találkozott eddig néhány órára, mert történetesen akkor, két éve ő is ott volt Barcelonában és csatlakozott hozzánk egy vacsorára), szóval felhívta, hogy mi épp Barcelonában cuccolunk és segítsen már, erre persze Joan, hogy igazán szólhattunk volna, ha megyünk, ő semmiről nem tudott... ajajaj