A felettünk levő lakásban gyerekek laknak, így délnél nem alhattunk tovább. Elkeztünk intézni az ügyeinket, túl vagyok életem első spanyol hivatalos szituációján, bankszámlát szerettem volna nyitni, a kisasszony meg persze csak spanyolul ért, de mielőtt komolyra fordult volna a dolog, elmondta, hogy bejelentett lakcím nélkül úgysem lehet, így ez ennyiben maradt. Aztán átmentünk egy másik városba, ahol tudtunk olyan telefonszámot venni, hogy ingyen hívjuk egymást, meg a többi sem észvesztően drága. Aztán amíg nem sikerül új telefont vennem, nem él a magyar számom. Az újat majd elküldöm mailben, meg majd igyekszem annyit lenni a Skype-on, amennyit tudok, de nincs otthon internet.

Egyébként itt a kaja a boltban olcsóbb, mint otthon. A szolgáltatást kell nagyon megfizetni. A buszállomáson például egy másfél literes hűtött vízért 2 eurót elkértek (=540 Ft, sikítás most), ugyanígy a fagyi, egy adag sültkrumpli stb. Szóval itt nem lesz a „nincs kedvem főzni, ugorjunk be a kínaiba inkább”.

Aztán tényleg rohadt meleg van, meg pára, úgy tíz perc alatt kezd el ragadni az ember karja az utcán. És persze ott van vízhiány, ahol az ember óránként kétszer szeretne zuhanyozni.