A hotel teljesen ures. Amit meg is ertek, igen rosszul vezetik, az, hogy a vendeg mit akar, az utolsok kozt van. Ketszemelyes szobak vannak, felvaltva franciaaggyal vagy ket egyszemelyes aggyal. A foglalasoknal a vendeg bejeloli, melyiket akarja, de a fonok mindig ugyanazokat a szobakat akarja haszalni, igy a fizeto fel hangsulyozhatja, hogy az apjaval jon, es ket kulon agyra van szuksege, es lehet ilyen szobabol tiz is szabad, "egy-ket ejszakara nem fogunk uj szobat kinyitni", franciaagy, tessek, 88 eurot kerek. Ezt pedig vegkepp nem ertem. A takaritononek igazabol tok mindegy, melyik szobat kell takaritania, sot, meg kenyelmesebb is lenne neki, ha nem fel ora alatt kellene kapkodnia a be- meg kijelentkezok kozt, es nem is fordulna elo annyiszor, hogy olyan szobakat kell kiadnunk, ahova meg nem sikerult eljutnia ("tegyek le a taskakat, igen, tudom, hogy a szoba koszos, estere, mire visszaernek, rendben lesz"... ...), es az sem lenne annyiszor, hogy valaki meg alszik abban a szobaban, amelyikbe mar megerkeztek az uj vendegek.
Ja, az egeszet azert kezdtem, hogy ugye most nincs semmi munkam a recepcion, ezert egesz nap a barban meg az etteremben kell lennem, foleg most, hogy az egyik pincer (a kettobol) ket het szabadsagra ment, szoval most pincerno vagyok, es ennek a tanulsagait szeretnem levonni. Az ujjaim befeketultek a kavetol, es mindenem faj az egesz napi acsorgastol, rohangalastol, emelgetestol, viszont meg sosem volt ilyen kemeny a combom. Akit meglatok az utcan, elkezdem hipnotizalni "menj tovabb, menj tovabb, ne fordulj be, tovabb, tovabb", es ha ellenall az elmeje, gond nelkul baszdmegezek es "istenemteisdehulyevagy"-ozok (vigyazat, sok a roman es a bolgar errefele, ezert a kurvat ertik, azt nem szabad). Ami aldas, hogy amint kilepek, nem is kell erre a helyre gondolnom es szellemileg egyaltalan nem faraszto, viszont cserebe, fizikailag terhel meg, igen stresszes (foleg a barom kollegak miatt) es kibirhatatlanul monoton. Semmi kihivas, semmi cel, csak egesz nap kavet fozni, hamuzokat urateni, asztalokat lemosni, szekeket visszarendezni, tanyerokat hordani fel-ala, ujra es ujra egesz nap es minden nap, teljesen sziszifuszi dolog, el sem tudom kepzelni, hogy lehet ezt evekig birni. Arrol nem is beszelve, hogy a spanyolok ebben is kitesznek magukert. Nincs vendeg, akinek ne lenne valami maniaja, mintha ezaltal kulonlegesek lehetnenek, hogy "kave, de vizespoharban" vagy "tea, de harom csepp tejjel", meg nem lattam senkit, aki annyit mondott volna, hogy "egy kola, kosz". Hja, hat barmilyen udvariassagi format el is lehet felejteni. Ertem en, hogy ok a fizeto vendegek, de hogy ezeket nem tanitotta meg az anyjuk, hogy ne dobaljanak minden szemetet a foldre, ha atrendezik a szekeket stb., utana illik visszarendezni, ha ott a hamuzo, ne a szek meg az asztal ala dobaljak a csikkeket, mert "nezd, kisfiam, annak a neninek kell majd osszeszednie utanad", de nap mint nap latom, hogy ok sem tanitjak meg a gyerekeiket. Egyebkent ennek egy kulon posztot kellene szentelni, epp a multkor beszeltem az angolokkal, hogy sokkolo, ami itt megy gyerekneveles cimen. Na, azt majd legkozelebb. Kulonben is mit varunk egy nemzettol, ahol ez a szam a numero uno (masik foglalkozasi artalom: egesz nap a radiot hallgatni). Hjaj, errol meg egy mondatot: olyan adot allitottak be aminek az a profilja, hogy a 40 legjobb szamot jatssza egesz nap (igy is hivjak az adot: TOP 40), igy ugyanazok a szamok, nyolcszaztizenketszer mennek le a munakidom alatt. Egyenes ut az oruletbe.
