Hetedik napja dolgozom, es meg nagyon messze van a szabadnap. Terapias jelleggel leirom hat, mit szeretek ebben a munkaban.
Leginkabb sort csapolni szeretek. Alig varom, hogy valaki kerjen egy poharral.
A barban meg jo a pohartorolgetes is: elfoglaltnak latszom, kozben pedig lehet almodozni, de ez azert nem erdemli meg a masodik helyet, csak ez is a barban van, ahova napi ket orat be kell segitenem ebedidoben.
Aztan jon, hogy egesz nap barmit ingyen fogyasztok (ha nincs Alhambra, Heinekent), a szakacs pedig minden nap foz nekunk ebedet. Nem voltam ilyen jol taplalt azota, amiota elkoltoztem a szuleimtol.
Nagyon jo a beosztasom is: reggel 8-tol delutan 5-ig, aminek fenyet csak emeli, hogy delutan egyig egyaltalan nincs is mit csinalni, csak a palmafakat meg a tengert nezni az uvegfalon keresztul.
Ja, igen, jobban belegondolva, megis jo helyre irtam a pohartorolgetest, mert olyankor szoktam leginkabb a fizetesnapra gondolni. Magamban ilyenkor 5 mondatbol harmat ugy kezdek, hogy "jovo honapban" vagy "amikor megkapom a fizetesem" es endorfin szabadul fel az ereimben.
