A bevándorlóhivatal egészen olyan, mint valami rossz RPG játék. Amint leadok valami papírt, egy másikat adnak helyette, hogy menjek el ehhez meg ahhoz itt meg ott, hogy az ezt meg azt csináljon vele, vagy egy másikat adjon cserébe, és aztán menjek vissza. A rendőrség, ahol az iroda van, egészen közel épült a parthoz, annak is a legtávolabbi csücskéhez, a kikötőhöz, így a Final Fantasy élmény fokozódik, amikor biciklivel kerülgetem a mobokat (öreg bácsi, majd az egész utat elfoglaló sikoltozó diáklányok, leszorítanak az útról, az autók mind szembe jönnek, átvágok a sávokat elválasztó bokrokon - persze épp egy rendőrautó előtt, gyors lefordulás egy mellékutcába, eltévedtem és máris újabb mobok jönnek). De ezt az egészet nem is mondanám el mégegyszer, ha ma nem kellett volna 45 percet állnom a tűző napon az utcán, holott időpontra mentem, ugyanis az az új módi, hogy  mi, emigránsok nem mehetünk be az épületbe, csak ha ránk kerül a sor, és egy rendőr a számunkat szólítja. Hiába a dühöngés, a percenkénti benyitogatás, hogy "mi ez már itt?? Lovakkal nem bánnak így, mint velünk!", lepattanunk a rendőrfalról. Majd amikor végre bejutottam, hogy a fene vigye el, de most legalább végzek, a sárga papírom helyett csak egy zöldet kaptam, hogy menjek el ehhez meg ahhoz itt meg ott, hogy az ezt meg azt csináljon vele, vagy egy másikat adjon cserébe, és aztán menjek vissza.

A várakozás emlékére a helyi újságokból: http://www.origo.hu/nagyvilag/20101105-tizevesen-szult-egy-romaniai-kislany-spanyolorszagban.html