Tegnap végre átmentünk Saguntoba állást és lakást keresni. Már hétkor felkeltünk, kilencre ott voltunk (persze semmi nem volt még nyitva). Kiderült, hogy az összes munkaközvetítő Puerto de Saguntoban van, így úgy döntöttünk, reggel Sagunto, aztán délután átmegyünk Puertoba. Elkezdtük az utcákat járni, itt ugyanis nem megy olyan kényelmesen a lakáskeresés, mint otthon, hogy albérletponthu, miegymás, ha nem közvetítőn keresztül akar valaki lakáshoz jutni, akkor végig kell járnia a város összes utcáját és az ablakokban keresni a „kiadó” feliratot. Na, mi ezt tettük. (Én fél számmal kisebb cipőben, mára lesántultam.) Azért benéztünk egy (valami csoda folytán nyitva levő) ügynökségbe is, de olyan zavarbaejtő kérdéseket tettek fel, hogy mit dolgozunk és mennyit keresünk, így inkább maradtunk a sétánál. Kiderült, hogy a korábban 200-210 euróért (54 000 – 56 700 HUF) látott lakások egy olyan közvetítőhöz tartoznak, ami csak szeptemberben nyit ki, emellett valami közösségi szociális izéhez tartozik, ami annyit jelent nekünk, hogy igazolnunk kell, hogy tudjuk majd fizetni vagy bejelentett munkával vagy egy családtagnak kell kezességet vállalnia (ez utóbbihoz nem akarunk folyamodni). Szóval egyelőre úgy tűnik, erre nincs sok esély, a következő árkategória pedig 350 eurónál (94 500 HUF) kezdődik, amit talán le tudnánk alkudni 300-ra (81 000). Péntekre van két címünk, majd visszamegyünk megnézni, de szerintem inkább meg kellene várni, hogy legyen munkánk és ráfutni a 200 eurósokra, de az ugye azt jelenti, hogy csak szeptember közepén tudunk elköltözni... Na meg találtunk egy olyat is (nekem mondjuk tetszett, de meg kell hagyni, hogy elég drága), hogy egy második emeleti kétszobás lakás nagy konyhával meg terasszal, öt percre a vonatállomástól (na igen, zajos is lenne), háromra a Puertoba menő buszállomástól 390 euró (105 300 HUF) fixen és nem kell rezsit fizetni.
Akármelyik is lesz, munka kell. Aztán mire végeztünk Saguntoban 4 óra lett, immár 7 órája mászkáltunk (én fél számmal kisebb cipőben még mindig), és persze az előző napi időjárásból tanulva hosszú nadrágban, amikor is nyilván visszajött a meleg (ma már megint kánikula van), úgyhogy Puerto a kútba esett, majd pénteken ott kezdünk, úgyis megyünk lakást nézni. Viszont hazafelé úton kimentünk a strandra, hogy (bár fürdőruha nem volt nálunk), a lábainkat lehűtsük, és bár délután 6 óra volt már, úgy megkapta a vállam és az arcom a nap, hogy az anyjának simán azt tudtuk mondani, hogy egész nap strandoltunk, mivel ha megtudnák, hogy miben ügyködünk, még segíteni akarnának, attól pedig az ég óvjon minket.
